-3. fejezet-

-Laura-

Remek Vanessa lelépett Riker-rel, én meg reggelizhetek egyedül. Ez egyszerűen csodálatos. És Ross-nak még csak eszébe sem jut, hogy megkérdezze "Héj Laura! Nincs kedved velem reggelizni?". Mondjuk álmodozhatok, úgyse fog elhívni. De legalább a nővére kedves. De Ő meg helyes, aranyos, kedves és egy icipicit ügyetlen, de az nem igazán számít.
-Laura!-suttog valaki a fülembe. Megfordulok és Ross-sal találom szembe magam.
-Ross?-nézek rá furán.
-Van már partnered a reggelihez?-suttog még mindig.
-Nincs. De miért beszélünk ilyen halkan?-nézek kérdőn rá.
-Nem tudom.-nevet.-És azt mondtad,hogy nincs még partnered?
-Igen azt.
-És lenne kedved velem megejteni a nap első és legfontosabb étkezését?
-Mennyit aludtál te az éjjel?-nevetek.-Amúgy nagyon szívesen ejteném meg a...izé azt a...Tudod mit? Örömmel reggeliznék veled.-adom fel a küzdelmet a szavak ellen.
-Akkor jó.-könnyebül meg.-Gyere!-teszi úgy a kezét, hogy belé tudjak karolni, ezt meg is teszem és kivezet a teraszra. Már egy ideje kint ültünk, mikor megszólalt a mobilom.
-Igen?-szólok bele.
-Kicsim hol vagy?-hallom meg anya hangját.
-Szerintem valahol az öcsémmel!-kiabál a háttérben Rocky.
-A teraszon. Miért ti merre vagytok?-nézek Ross-ra, aki csak rosszallóan rázza fejét,de közben nevet, vagyis inkább röhög,gondolom a bátyján.
-A lift előtt állunk. Jó lenne, ha mindketten ide jönnétek MOST!-hangsúlyozza ki az utolsó szót.-Különben itt maradtok!
-Ezt most vegyem fenyegetésnek?-nevetek.
-Nem. Csak gondoltuk szívesen töltené a két család együtt a napot.
-Egy perc és ott vagyunk.-veszi ki a telefont a kezemből Ross. Beindulunk a lifthez, ahol a két család  ránk vár. Fel megyünk és mindenki megcélozza a saját szobáját. Gyorsan elkészülünk, vagyis csak én,mert Vanessa meg vízálló smink kicsit több időt igényel. A szobából kiérve pont belefutottam Delly-be, aki jelen pillanatban olyan, mint valami gyorsított felvétel.
-Szia Lau! Izgulsz már a közös nap miatt? Én nagyon várom.-hadarja el a mondatokat.
-Ebből ugyan nem sokat értettem,de biztos úgy van ahogy mondod.-nevetek. Szépen lassan mindenki elkészült, de a nővéremet sehol sem látjuk.
-Megyek megnézem, hátha még a szobában bajlódik valamivel.-indulok el.
-Várj! Majd inkább én.-állít meg Riker.
-Felőlem.-vonok vállat. Megállunk az ajtó előtt és Rik bekopog.
-Laura félperc és kint vagyok! Amúgy is nincs jobb dolgod, minthogy engem siettess?!-kiabál bentről, majd kissé feszülten kinyitja az ajtót.
-Szia!-nevet Riker.
-Azt hittem,hogy...izé...tudod,hogy...
-Hogy Laura áll itt?-nevet tovább.
-Én is itt vagyok.-intek neki kicsit messzebbről, majd elsétálok.
-Hol hagytad a...
-Mindjárt jönnek.-fejezem be Ryland mondatát.
-Tipikus Rik. Már a nyaralás első napján becsajozik.-állapítja meg Rocky, majd felém fordul és nagyon furcsán vigyorog.
-Nem.-jelentem ki.
-Mit nem?
-Nem tudom mit akartál, de nem.-nevetek. Az újdonsült szerelmespár is lassan megérkezik, természetesen kézen fogva. Sikeresen elindulunk, egyenesen le a partra. Az apák persze azonnal elmentek kajáért, anyuék elfoglalták az első kiterített pokrócot, jó nem mintha mi nem foglaltunk volna le négyen még kettőt. Leültünk és én szokásomhoz híven előhalásztam a kedvenc könyvem.
-Mit olvasol?-ül le mellém Ross.
-A Rómeó és Júliát.-nézek rá.
-Imádom azt a könyvet annyira...
-Romantikus.-fejezzük be együtt a mondatot.
-Te nem tartod furának, hogy ilyenek bírok?-csodálkozik.
-Szerintem nagyon édes, hogy nem csak horror filmekét rajong egy srác.-mosolygok.
-Tényleg? Mármint a tesóim meg mindenki ezzel piszkál és...
-Gyerekek kaja!-kiabál Mark.
-Nemrég fejeztük be a reggelit.-nevetek.
-Akkor menjünk fagyizni!-néz rám Ross.
-Na az már mindjárt más.-húz fel.
-Elmentünk fagyizni!-kiabál Ross a többieknek.
-Rendben kicsim!-kiabál Stormie.
Elindultunk, elmentünk vagy hat fagyizó mellett, de egynél sem álltunk meg. Csak beszélgettünk, mikor már egy ideje gyalogoltunk, eldöntöttük,hogy megállunk a következő fagyisnál, ami pontosan három ajándék bolttal odébb volt. Megvettük a fagyit és leültünk egy padra. Nagyon sokat röhögtünk egymás hülyeségein, és egyszer csak éreztem, hogy Ross keze kezd hozzáérni az enyémhez, majd szépen lassan összekulcsolja az ujjainkat. Először a kezünkre pillantok, majd Ross-ra, aki kedvesen mosolygott. Annyira jó érzéssel töltött el, ahogy a kezemet fogta. Elmélyedtem csodálatos barna szemeiben. Milyen jó lenne, ha csak egy pillanatig is tartana, hogyha megcsókolna. Úristen Laura! Hova gondolsz?! És...
-Laura!-szakítja meg gondolatmenetem.
-Igen?
-Van valami, amit szeretnék megkérdezni.-néz rám.
-Igen?-te jó ég mást nem is tudok ma már kinyögni?
-Leszel a...
-Hát itt vagytok srácok!-jön oda hozzánk Ellington.
-Neked nincs jobb dolgod?-nevet Ross.
-Jobb dolog annál, minthogy Ross Shor Lynch-et idegesítsem?...Nem tudok róla.-állapítja meg.-Na gyertek! -ránt fel minket.
-Rendben menj előre!-löki meg egy kicsit Ross, mire Ell elkezd előre futni.-Csak azt akartam, hogy...-kezdi el.
-Ross gyere már!-kiabál Ratliff.
-Gyere este a padunkhoz!-mondja, majd Ell után megy, de még visszakiabál.-Éjfélkor itt! És más ne tudja!