-3. fejezet-

-Laura-

Remek Vanessa lelépett Riker-rel, én meg reggelizhetek egyedül. Ez egyszerűen csodálatos. És Ross-nak még csak eszébe sem jut, hogy megkérdezze "Héj Laura! Nincs kedved velem reggelizni?". Mondjuk álmodozhatok, úgyse fog elhívni. De legalább a nővére kedves. De Ő meg helyes, aranyos, kedves és egy icipicit ügyetlen, de az nem igazán számít.
-Laura!-suttog valaki a fülembe. Megfordulok és Ross-sal találom szembe magam.
-Ross?-nézek rá furán.
-Van már partnered a reggelihez?-suttog még mindig.
-Nincs. De miért beszélünk ilyen halkan?-nézek kérdőn rá.
-Nem tudom.-nevet.-És azt mondtad,hogy nincs még partnered?
-Igen azt.
-És lenne kedved velem megejteni a nap első és legfontosabb étkezését?
-Mennyit aludtál te az éjjel?-nevetek.-Amúgy nagyon szívesen ejteném meg a...izé azt a...Tudod mit? Örömmel reggeliznék veled.-adom fel a küzdelmet a szavak ellen.
-Akkor jó.-könnyebül meg.-Gyere!-teszi úgy a kezét, hogy belé tudjak karolni, ezt meg is teszem és kivezet a teraszra. Már egy ideje kint ültünk, mikor megszólalt a mobilom.
-Igen?-szólok bele.
-Kicsim hol vagy?-hallom meg anya hangját.
-Szerintem valahol az öcsémmel!-kiabál a háttérben Rocky.
-A teraszon. Miért ti merre vagytok?-nézek Ross-ra, aki csak rosszallóan rázza fejét,de közben nevet, vagyis inkább röhög,gondolom a bátyján.
-A lift előtt állunk. Jó lenne, ha mindketten ide jönnétek MOST!-hangsúlyozza ki az utolsó szót.-Különben itt maradtok!
-Ezt most vegyem fenyegetésnek?-nevetek.
-Nem. Csak gondoltuk szívesen töltené a két család együtt a napot.
-Egy perc és ott vagyunk.-veszi ki a telefont a kezemből Ross. Beindulunk a lifthez, ahol a két család  ránk vár. Fel megyünk és mindenki megcélozza a saját szobáját. Gyorsan elkészülünk, vagyis csak én,mert Vanessa meg vízálló smink kicsit több időt igényel. A szobából kiérve pont belefutottam Delly-be, aki jelen pillanatban olyan, mint valami gyorsított felvétel.
-Szia Lau! Izgulsz már a közös nap miatt? Én nagyon várom.-hadarja el a mondatokat.
-Ebből ugyan nem sokat értettem,de biztos úgy van ahogy mondod.-nevetek. Szépen lassan mindenki elkészült, de a nővéremet sehol sem látjuk.
-Megyek megnézem, hátha még a szobában bajlódik valamivel.-indulok el.
-Várj! Majd inkább én.-állít meg Riker.
-Felőlem.-vonok vállat. Megállunk az ajtó előtt és Rik bekopog.
-Laura félperc és kint vagyok! Amúgy is nincs jobb dolgod, minthogy engem siettess?!-kiabál bentről, majd kissé feszülten kinyitja az ajtót.
-Szia!-nevet Riker.
-Azt hittem,hogy...izé...tudod,hogy...
-Hogy Laura áll itt?-nevet tovább.
-Én is itt vagyok.-intek neki kicsit messzebbről, majd elsétálok.
-Hol hagytad a...
-Mindjárt jönnek.-fejezem be Ryland mondatát.
-Tipikus Rik. Már a nyaralás első napján becsajozik.-állapítja meg Rocky, majd felém fordul és nagyon furcsán vigyorog.
-Nem.-jelentem ki.
-Mit nem?
-Nem tudom mit akartál, de nem.-nevetek. Az újdonsült szerelmespár is lassan megérkezik, természetesen kézen fogva. Sikeresen elindulunk, egyenesen le a partra. Az apák persze azonnal elmentek kajáért, anyuék elfoglalták az első kiterített pokrócot, jó nem mintha mi nem foglaltunk volna le négyen még kettőt. Leültünk és én szokásomhoz híven előhalásztam a kedvenc könyvem.
-Mit olvasol?-ül le mellém Ross.
-A Rómeó és Júliát.-nézek rá.
-Imádom azt a könyvet annyira...
-Romantikus.-fejezzük be együtt a mondatot.
-Te nem tartod furának, hogy ilyenek bírok?-csodálkozik.
-Szerintem nagyon édes, hogy nem csak horror filmekét rajong egy srác.-mosolygok.
-Tényleg? Mármint a tesóim meg mindenki ezzel piszkál és...
-Gyerekek kaja!-kiabál Mark.
-Nemrég fejeztük be a reggelit.-nevetek.
-Akkor menjünk fagyizni!-néz rám Ross.
-Na az már mindjárt más.-húz fel.
-Elmentünk fagyizni!-kiabál Ross a többieknek.
-Rendben kicsim!-kiabál Stormie.
Elindultunk, elmentünk vagy hat fagyizó mellett, de egynél sem álltunk meg. Csak beszélgettünk, mikor már egy ideje gyalogoltunk, eldöntöttük,hogy megállunk a következő fagyisnál, ami pontosan három ajándék bolttal odébb volt. Megvettük a fagyit és leültünk egy padra. Nagyon sokat röhögtünk egymás hülyeségein, és egyszer csak éreztem, hogy Ross keze kezd hozzáérni az enyémhez, majd szépen lassan összekulcsolja az ujjainkat. Először a kezünkre pillantok, majd Ross-ra, aki kedvesen mosolygott. Annyira jó érzéssel töltött el, ahogy a kezemet fogta. Elmélyedtem csodálatos barna szemeiben. Milyen jó lenne, ha csak egy pillanatig is tartana, hogyha megcsókolna. Úristen Laura! Hova gondolsz?! És...
-Laura!-szakítja meg gondolatmenetem.
-Igen?
-Van valami, amit szeretnék megkérdezni.-néz rám.
-Igen?-te jó ég mást nem is tudok ma már kinyögni?
-Leszel a...
-Hát itt vagytok srácok!-jön oda hozzánk Ellington.
-Neked nincs jobb dolgod?-nevet Ross.
-Jobb dolog annál, minthogy Ross Shor Lynch-et idegesítsem?...Nem tudok róla.-állapítja meg.-Na gyertek! -ránt fel minket.
-Rendben menj előre!-löki meg egy kicsit Ross, mire Ell elkezd előre futni.-Csak azt akartam, hogy...-kezdi el.
-Ross gyere már!-kiabál Ratliff.
-Gyere este a padunkhoz!-mondja, majd Ell után megy, de még visszakiabál.-Éjfélkor itt! És más ne tudja!

-2. fejezet-

 Ne akarj a nővéreddel egy szobába kerülni! Reggel 6-kor (!!!) a hajszárító hangjára kelni, nem egy szerencsés dolog.
 - Rydel! - kiáltottam fájdalmasan, mire abba maradt a zaj és Delly megjelent előttem félig vizes hajjal.
 - Igen?
 - Csendet!
 - Miért?
 - Mert - húztam a fejemre a takarómat. Éreztem ahogy az ágyam jobb oldala besüpped, és Rydel leveszi a paplant a fejemről.
 - Romeo nem tud fáradtan csajozni? - vigyorgott.
 - Mi? - néztem rá teljesen értetlenül.
 - Ó, ne szórakozz! Láttam a lányt! Tök aranyos! - lelkesedett.
 - Ööö... mit tudsz? - fordítottam "komolyra" a szót.
 - Laurának hívják, van egy nővére és a 19-et tölti.
 - Te komolyan beszéltél vele? - szaladt fel a szemöldököm.
 - Hé! Komolyan azt hitted, hogy hagyom, hogy egyedül intézd? - tette sértődötten csípőre a kezét.
 - Te inkább foglalkozz a 'Rydellington'-nal!
 - Miért?
 - Mert ahogy a neve is mutatja, a magánélet az MAGÁNélet.
 - Jól van na! Nem kell leszedni a fejemet! - ment vissza a fürdőbe és fojtatta a hajszárítást.
 - Rydel! - álltam fel és én is a fürdőbe mentem.
 - Igen? - nézett rám a tükörből csalódottan és mérgesen egyszerre.
 - Ne haragudj! Nem akartam, de... első látásra is bejön - vakartam meg a tarkómat. Rydel leállította a hajszárítót és felém fordult.
 - Nyugi! Nem haragszok, csak megszívattalak! - nevetett. - Amúgy 34 - kacsintott.
 - Mit akar mindenki ezzel a 34-gyel?! - értetlenkedtem.
 - Milyen mindenki?
 - Te meg az a lány...
 - Laura - vágott a szavamba.
 - ...is említettétek.
 - Az a szobaszáma.
 - Melyiké?
 - Te idióta! - csapott a homlokára nővérem. - Lauráé! Itt mellettünk! Naa! Rohanj, te szerelmes állat! - ugrált széttárt karokkal.
 - Állat?
 - Tökmindegy! Naaa! - lökött ki a fürdő ajtaján, és kinyitotta nekem a szobaajtót. - Sok sikert! - tessékelt ki, majd becsapta mögöttem az ajtót. Hát nem kedves?! Tanácstalanul forgolódtam, végül minden mindegy alapon bekopogtam a 34-es szobába. Laura tesója nyitott ajtót.
 - Nocsak, a szobánkhoz rockstar is jár?! - nevetett, aztán szólt Laurának, hogy "itt a tegnapi szöszi". Kicsit fura fejjel állt meg előttem.
 - Szia...? - köszönt bizonytalanul.
 - Szia! A nővérem mondta, hogy... - itt azt reméltem, hogy átveszi. Leesett neki.
 - Ó! Igen itt. Ő a nővérem Vanessa - mosolygott és maga mögé pillantott. Vanessa intett egyet és elővett egy tinimagazint.
 - Beengeded az öcsémet? - hallottam a hátam mögül Rydel vidám hangját. Laura zavartan elnevette magát, majd félreállt.
 - Azta! Ez olyan mint a miénk, csak világosabb a fal színe - ámuldozott Delly.
 - Ööö Rydel, a miénk is ilyen - biccentettem a fal felé.
 - Nem! Ez világosbarna! - ellenkezett.
 - El van húzva a sötétítő - zártam rövidre. Rydel a homlokára csapott.
 - Szóval ezért nem láttam ki!
 Rydel drága, nagyon szeretlek, de kicsit több észt!
 - Én éhes vagyok - mondta egy idő után a nővérem.
 - Rydel, Ross! - hallottuk Rocky hangját aki a mi szobánk előtt állt Riker-rel és kopogott.
 - Ross gyere! Láttam, hogy van palacsinta! - röhögött Riker.
 - Bú! - lopózott a hátuk mögé Delly. Riker sikított, Rocky meg káromkodva a szívéhez kapott.
 - Riker, Rocky - szóltam mire mindketten kérdőn néztek rám. - Ő itt Laura - kezdtem mire az említett lány intett egyet. - És Vanessa. - Riker tátott szájjal nézte, de ahogy láttam Vanessa figyelmét sem kerülte el a bátyám.
 - Kaja? - néz körbe egy idő után Rocky. - Mindenki rátok vár.
 - Ross, Rydel! - jelent meg Ell üvöltözve. - Hú, csajok - vigyorgott. Rydel viccből vállba boxolta, majd áttette Ell karját a vállán.
 - Ó, Rydellington! - mosolygott Vanessa.
 - Igen Rydellington, de Ellington mindjárt éhen hal, szóval hamarosan már csak Rydel lesz! - türelmetlenkedett dobos barátunk.
 - Anyuék - motyogta Laura mire mindannyian odakaptuk a fejünket. Egy férfi és egy nő sétált felénk - a nő ismerős volt. Vanessa eléjük ment és vadul gesztikulálva felvázolta a helyzetet.
 - Éhen halok! - jelent meg Ryland is, nyomában anyuval és apuval. Mint Lauráéknál, itt is Rydel elmagyarázott mindent. A szülők mosolyogva köszöntötték egymást, majd megtárgyalták, hogy Laura és Vanessa milyen szép, meg hogy Delly sem panaszkodhat. Ezzel ők elvoltak egy darabig. Mi már kevésbé.
 - Anyu. Enni. Most - nézett Rocky nem túl kedvesen.
 - Úúú! Mi lemegyünk enni, ti, meg persze önök beszélgessenek csak - csillant fel Rydel szeme.
 - Nyugodtan tegezz! - mosolygott Laura anyukája. - Ellen és Damiano Marano. A gyerekeket gondolom ismeritek.
 - Anyu! - kapta oda a fejét Vanessa.
 - Bocsánat. Vanessát és a gyereket - javította ki magát.
 - Anyu! Ez kezd rémesen ciki lenni... - pirult el Laura.
 - Ez még nem az - súgta oda neki Delly, aki időközben átvándorolt Laura mellé.
 - Most már tényleg menjünk enni! - mondta apu is.

 - Menjünk együtt! - csillant fel Rydel szeme - újra -, pedig neki alapból mindig csillog. - Mindenki egyet ért? - fordult körbe. Senki sem reagált. - Nem hallottam nemet - karolta át a két lányt, majd a lift felé rángatta őket. Vanessa még visszanézett Riker-re, mire Rik elvörösödött.

 - Asszem' bejössz neki haver - csapott Ell a bátyám hátára, elég erősen, mivel hallottam, hogy szegénynek a tüdeje majdnem beszakadt. Hát, ő így fejezi ki a szeretetét. Persze Delly-t nem csapkodja. Azért kapna. Elindultunk a lift felé, de a lányokat nem találtuk meg.

 - Hol vannak? - forgolódott értetlenül Rocky.

 - Gondolom lementek - szólalt meg (először) Laura apja. Megpróbáltunk benyomulni mind egy liftbe, de a végén a Marano szülők úgy döntöttek külön mennek.
 - Gratulálok Ross és Riker. Már az első találkozásnál magatokra haragítottátok a jövendőbeli barátnőitek szüleit - tapsolt Ell bólogatva.
 - Én meg beszélek Cheryl-lel és George-dzsal, hogy miért nem fogsz haza jönni velünk - mosolygott Riker. Ell kínosan elnevette magát. Igen, a tesóm rá tud tapintani a lényegre. Leértünk a hallba, ahol Delly rohant felénk.
 - Ezek... a... láhnyok... nahgyon.. jóhfejek. Huhh - lihegett.
 - És szinglik? - kérdezte Riker. Ó, hogy ezen én miért nem lepődök meg.
 - Igeeen!! És totál bírnak titeket! Egy csomó dolgot kérdeztek...
 - Mint? - vágtam a nővérem a szavába.
 - Most akarom elmondani - fordult felém Delly. - Nem maradhatott el az "ugye tényleg nincs barátnőjük?" kérdés, meg a "milyen lányok jönnek be nekik?" dolog... - ecsetelte. Riker-rel összemosolyogtunk, majd ő határozottan bólintott egyet és elindult Vanessa felé aki éppen nagyon viháncolva és mosolyogva magyarázott valamiről a szüleinek, míg a bátyám félre nem hívta. Vanessa eddig is nagyon mosolygott, de amikor Riker befejezte a mondandóját, vigyorogva a szája elé kapta a kezét és ugrálva bólogatott. A tesóm visszajött, Vanessa pedig ugyanolyan arckifejezéssel elmondott mindent Laurának aki ezt egy hangos sikítással díjazta és mindketten felénk néztek. Riker kacsintott egyet, amitől szerintem szegény lánynak leállt a szíve.
 - Mit mondtál neki? - érdeklődtem, miután a Marano család bement a étkezőbe.
 - Megkérdeztem nem lenne-e kedve eljönni velem sétálni - felelte lazán. Bár nekem is ilyen könnyen menne! Beléptünk az étkezőbe ahol minden roskadásig volt kajával. Szétszéledtünk. Én Riker-t és Rocky-t követtem. Az előbbi meglátta Vanessát, és oda igyekezett, mi meg utána mentünk. - Szia Vanessa! - állt meg a háta mögött Rik. Vanessa lassan megfordult, és amikor meglátta Riker-t elvörösödve hebegett valami köszönésfélét.
 - Most mi van? Bocsi, de ezt meg kellett kérdeznem - szólt Vanessa.
 - Megmondom. Ők lekopnak - mutatott ránk - én pedig veled megyek - vette ki a lány kezéből a tányért és egy amolyan "el lehet menni"-t biccentve - természetesen nekünk címezte - megfogta Vanessa kezét és elsétáltak.
 - Itt aztán dúl a szerelem - vigyorgott utánuk Rocky. - Na gyere együnk valamit.

-1.fejezet-

-Laura-

Ugyan aludtam az éjjel,de nem valami sokat,mivel annyira izgultam. A gépünk 8:25-kor indul,és most 6 óra van. Apu felrázott minket,hogy készülődjünk. Vanessa,mintha nem is ezen a bolygón járna. A reggel hatása miatt olyan,mint egy zombi,és még azt is elfelejtette,hogy ma indulunk. Nem is az én nővérem lenne. Még vagy háromszor átgondoltam,hogy mit viszek,nehogy itthon felejtsek valamit. 7:15-re kész is lettem. Ebben az időpontban,már akkora káosz volt a házba,hogy szó szerint egymást kerülgettük. Nagy nehezen kikászálódtunk a házból,és beszálltunk a kocsiba. Maximum 20 percre lakunk a reptértől,így hamar odaértünk. De ezalatt a 20 perc alatt sikerült leszívnunk anyáék agyát.
-Afrikába megyünk,Afrikába megyünk-dalolásztuk Vanessával,miközben megegyező irányba táncoltunk,ülve. Beérve a reptérre gyorsan leadtuk a csomagokat,és 10 perc múlva már a gépen is ültünk.
A repülő szó szerint tőlünk zengett,de az utastársainkat nem zavarta,vagy legalábbis nem nagyon érdekelte. Amikor elhallgattunk,akkor csak szimplán bealudtunk. A hosszadalmas odaút végén szinte lerohantam a repülőről, a nővérem meg utánam. Apuék meg csak nézték a két nem komplett gyereküket. A csomagjaink összevadászása után egyből a Hotelba mentünk. Két szobába rendeződtünk,amikben Anya-Apa, Vanessa-Én voltunk. A szobában egymást kerülgetve pakoltunk ki.
-Asszem otthon hagytam a...
-Hajvasalód?-nevetek,majd felmutatom mind a kettőnk hajformázó eszközét.
-Igen.-mosolyog,majd elveszi.
Csak pakoltunk,és pakoltunk,de a sok ruha egyszerűen nem akart elfogyni.
-Van még?-kérdi kissé fáradtan Vanessa a szekrény előtt ülve.
-Asszem...-dobálom a kisebb-nagyobb táskákat.-Nincs.-könnyebbülök meg,ahogy drága nővérem is,majd feláll és egy pacsival ismeri el kemény munkánkat.
-Gyertek le megyünk a partra!-lép be anya,mire mi csak vállat vonunk beleegyezés gyanánt. Gyorsan átöltözünk,ami még sem ment olyan gyorsan,mint reméltük.
-Laura?
-Igen Vanessa?
-Hova is tettük a bikiniket?-kérdezi a szekrény előtt állva.
-Asszem a...-lépek én is oda.
-IDE!-kiáltja el magát.
-Igen oda.-fogom a fülem.
Sikeresen felöltöztünk,majd lerohantunk az előtérbe,ahol apáék már vártak ránk. A nap hátra levő részét a parton töltöttük,majd visszamentünk átöltözni,mert bikiniben mégsem mehetünk vacsorázni.

-Ross-

-IRÁNY AFRIKA!-lép be üvöltve a szobámba Ellington.
-Hány óra van?-teszem a fejemre a párnám.
-7 óra 32 perc.-néz az órájára.
-Este?
-Igen Ross! Majd este ideállítok,hogy megyünk Afrikába,mikor reggel 8:25-kor indul a gép.-tapsol gúnyosan.
-Jól van na!-vágok hozzá egy párnát.
-Ross kelj már fel,mert itthon maradsz!-sétál el Riker az ajtóm előtt.
Nagy nehezen ráveszem magam,hogy felkeljek,de az is 20 percbe telik. Elvergődök a tegnap kikészített ruháimig,majd gyorsan elkészülődök. Kinézek az ablakon,amin keresztül a családot látom,ami lent vár rám. Lerohanok a lépcsőn,be a kocsiba és már indulunk is. A reptéren kivételesen minden gyorsan és könnyedén ment,pedig ez nem sűrű jelenség. Az útból nem sok mindenre emlékszem,mivel a fülhallgatómmal a fülemben aludtam. Rydel ébresztett fel,miután bemondták,hogy 10 perc múlva leszállunk.
Lehet,hogy hamar elszóltam magam a repteres dologgal,mert Rocky táskája valahogy elkeveredett a szállítás során. Ennek fényében az első utunk nem a partra vezetett,hanem a boltba ruha ügyben. Csak azt nem értem,hogy én minek kellek oda. Estére sikerült az elveszett holmik mennyiségének nagy részét visszavásárolni.
-Akkor most mindenki pakoljon ki,és lent találkozunk az étkezőben!-utasít minket anya.
Mindenki bevonult a szobájába,ami jelen esetben kettesével van megosztva. Én Rydel-lel vagyok egy szobában,míg Rocky Ell-el, Riker pedig Ryland-del,és természetesen alap dolog,hogy a szülők együtt. 1 óra alatt sikeresen kipakoltunk,majd viszonylag normálisan leballagtunk vacsorázni. Olyan király önkiszolgáló svédasztal féleség volt ott,hogy az valami eszméletlen. Épp a tányérommal a kezemben lépek arrébb,mikor Rocky meglök egy kicsit,én meg a mellettem álló csajra borítom az eddig összeszedett ételt.
-Úristen! Nagyon sajnálom!-kérek bocsánatot,mire rám néz. Azta egész...
-Semmi gond.-mosolyog.-Történnek véletlenek. És már feltalálták a mosógépet.-nevet,miközben szedi le magáról a tésztát.
-Öhm...Én egyébként Ross vagyok!-tűröm hátra haját,hogy az ne legyen még jobban olyan.
-Laura. Amúgy...
-Lau nem jössz?-rohan oda hozzá egy csaj.
-Egy pillanat,csak át kell öltöznöm. Mindjárt jövök.-mondja,majd elszalad.
-Te meg ki vagy?-fordul felém a lány.
-Ross. Amúgy honnan ismered Laurát?
-A nővére vagyok, Vanessa.-mutatkozik be.
-És mond csak Vanessa, a húgod mindig ilyen kedves?
-A legtöbbször.
-És...
-Megjöttem!-rohan oda hozzánk.
-Lányok gyertek!-kiabál egy nő,aki véleményem szerint az anyjuk lehet.
-Megyünk!-kiabál vissza Vanessa.
-Akkor remélem még összefutunk!-fordulok oda hozzá.-És tényleg ne haragudj az előbbiért!
-Semmi gond és...-de a nővére már húzza el.-34!-kiabál még vissza.
-Nem jössz öcsi?-jön oda hozzám Rik.
-De.-válaszolok egyszerűen,majd az asztalunk felé veszem az irányt. Vacsora után felmentünk a szobáinkba, de egészen addig azon gondolkoztam,mi lehet az a 34. Nem tudtam rájönni. Viszont egyszer csak megpillantottam az ajtó számunkat,35. Mi van,ha a 34 a szobaszáma? Lehet,hogy a mellettünk lévő szobában van?