-2. fejezet-

 Ne akarj a nővéreddel egy szobába kerülni! Reggel 6-kor (!!!) a hajszárító hangjára kelni, nem egy szerencsés dolog.
 - Rydel! - kiáltottam fájdalmasan, mire abba maradt a zaj és Delly megjelent előttem félig vizes hajjal.
 - Igen?
 - Csendet!
 - Miért?
 - Mert - húztam a fejemre a takarómat. Éreztem ahogy az ágyam jobb oldala besüpped, és Rydel leveszi a paplant a fejemről.
 - Romeo nem tud fáradtan csajozni? - vigyorgott.
 - Mi? - néztem rá teljesen értetlenül.
 - Ó, ne szórakozz! Láttam a lányt! Tök aranyos! - lelkesedett.
 - Ööö... mit tudsz? - fordítottam "komolyra" a szót.
 - Laurának hívják, van egy nővére és a 19-et tölti.
 - Te komolyan beszéltél vele? - szaladt fel a szemöldököm.
 - Hé! Komolyan azt hitted, hogy hagyom, hogy egyedül intézd? - tette sértődötten csípőre a kezét.
 - Te inkább foglalkozz a 'Rydellington'-nal!
 - Miért?
 - Mert ahogy a neve is mutatja, a magánélet az MAGÁNélet.
 - Jól van na! Nem kell leszedni a fejemet! - ment vissza a fürdőbe és fojtatta a hajszárítást.
 - Rydel! - álltam fel és én is a fürdőbe mentem.
 - Igen? - nézett rám a tükörből csalódottan és mérgesen egyszerre.
 - Ne haragudj! Nem akartam, de... első látásra is bejön - vakartam meg a tarkómat. Rydel leállította a hajszárítót és felém fordult.
 - Nyugi! Nem haragszok, csak megszívattalak! - nevetett. - Amúgy 34 - kacsintott.
 - Mit akar mindenki ezzel a 34-gyel?! - értetlenkedtem.
 - Milyen mindenki?
 - Te meg az a lány...
 - Laura - vágott a szavamba.
 - ...is említettétek.
 - Az a szobaszáma.
 - Melyiké?
 - Te idióta! - csapott a homlokára nővérem. - Lauráé! Itt mellettünk! Naa! Rohanj, te szerelmes állat! - ugrált széttárt karokkal.
 - Állat?
 - Tökmindegy! Naaa! - lökött ki a fürdő ajtaján, és kinyitotta nekem a szobaajtót. - Sok sikert! - tessékelt ki, majd becsapta mögöttem az ajtót. Hát nem kedves?! Tanácstalanul forgolódtam, végül minden mindegy alapon bekopogtam a 34-es szobába. Laura tesója nyitott ajtót.
 - Nocsak, a szobánkhoz rockstar is jár?! - nevetett, aztán szólt Laurának, hogy "itt a tegnapi szöszi". Kicsit fura fejjel állt meg előttem.
 - Szia...? - köszönt bizonytalanul.
 - Szia! A nővérem mondta, hogy... - itt azt reméltem, hogy átveszi. Leesett neki.
 - Ó! Igen itt. Ő a nővérem Vanessa - mosolygott és maga mögé pillantott. Vanessa intett egyet és elővett egy tinimagazint.
 - Beengeded az öcsémet? - hallottam a hátam mögül Rydel vidám hangját. Laura zavartan elnevette magát, majd félreállt.
 - Azta! Ez olyan mint a miénk, csak világosabb a fal színe - ámuldozott Delly.
 - Ööö Rydel, a miénk is ilyen - biccentettem a fal felé.
 - Nem! Ez világosbarna! - ellenkezett.
 - El van húzva a sötétítő - zártam rövidre. Rydel a homlokára csapott.
 - Szóval ezért nem láttam ki!
 Rydel drága, nagyon szeretlek, de kicsit több észt!
 - Én éhes vagyok - mondta egy idő után a nővérem.
 - Rydel, Ross! - hallottuk Rocky hangját aki a mi szobánk előtt állt Riker-rel és kopogott.
 - Ross gyere! Láttam, hogy van palacsinta! - röhögött Riker.
 - Bú! - lopózott a hátuk mögé Delly. Riker sikított, Rocky meg káromkodva a szívéhez kapott.
 - Riker, Rocky - szóltam mire mindketten kérdőn néztek rám. - Ő itt Laura - kezdtem mire az említett lány intett egyet. - És Vanessa. - Riker tátott szájjal nézte, de ahogy láttam Vanessa figyelmét sem kerülte el a bátyám.
 - Kaja? - néz körbe egy idő után Rocky. - Mindenki rátok vár.
 - Ross, Rydel! - jelent meg Ell üvöltözve. - Hú, csajok - vigyorgott. Rydel viccből vállba boxolta, majd áttette Ell karját a vállán.
 - Ó, Rydellington! - mosolygott Vanessa.
 - Igen Rydellington, de Ellington mindjárt éhen hal, szóval hamarosan már csak Rydel lesz! - türelmetlenkedett dobos barátunk.
 - Anyuék - motyogta Laura mire mindannyian odakaptuk a fejünket. Egy férfi és egy nő sétált felénk - a nő ismerős volt. Vanessa eléjük ment és vadul gesztikulálva felvázolta a helyzetet.
 - Éhen halok! - jelent meg Ryland is, nyomában anyuval és apuval. Mint Lauráéknál, itt is Rydel elmagyarázott mindent. A szülők mosolyogva köszöntötték egymást, majd megtárgyalták, hogy Laura és Vanessa milyen szép, meg hogy Delly sem panaszkodhat. Ezzel ők elvoltak egy darabig. Mi már kevésbé.
 - Anyu. Enni. Most - nézett Rocky nem túl kedvesen.
 - Úúú! Mi lemegyünk enni, ti, meg persze önök beszélgessenek csak - csillant fel Rydel szeme.
 - Nyugodtan tegezz! - mosolygott Laura anyukája. - Ellen és Damiano Marano. A gyerekeket gondolom ismeritek.
 - Anyu! - kapta oda a fejét Vanessa.
 - Bocsánat. Vanessát és a gyereket - javította ki magát.
 - Anyu! Ez kezd rémesen ciki lenni... - pirult el Laura.
 - Ez még nem az - súgta oda neki Delly, aki időközben átvándorolt Laura mellé.
 - Most már tényleg menjünk enni! - mondta apu is.

 - Menjünk együtt! - csillant fel Rydel szeme - újra -, pedig neki alapból mindig csillog. - Mindenki egyet ért? - fordult körbe. Senki sem reagált. - Nem hallottam nemet - karolta át a két lányt, majd a lift felé rángatta őket. Vanessa még visszanézett Riker-re, mire Rik elvörösödött.

 - Asszem' bejössz neki haver - csapott Ell a bátyám hátára, elég erősen, mivel hallottam, hogy szegénynek a tüdeje majdnem beszakadt. Hát, ő így fejezi ki a szeretetét. Persze Delly-t nem csapkodja. Azért kapna. Elindultunk a lift felé, de a lányokat nem találtuk meg.

 - Hol vannak? - forgolódott értetlenül Rocky.

 - Gondolom lementek - szólalt meg (először) Laura apja. Megpróbáltunk benyomulni mind egy liftbe, de a végén a Marano szülők úgy döntöttek külön mennek.
 - Gratulálok Ross és Riker. Már az első találkozásnál magatokra haragítottátok a jövendőbeli barátnőitek szüleit - tapsolt Ell bólogatva.
 - Én meg beszélek Cheryl-lel és George-dzsal, hogy miért nem fogsz haza jönni velünk - mosolygott Riker. Ell kínosan elnevette magát. Igen, a tesóm rá tud tapintani a lényegre. Leértünk a hallba, ahol Delly rohant felénk.
 - Ezek... a... láhnyok... nahgyon.. jóhfejek. Huhh - lihegett.
 - És szinglik? - kérdezte Riker. Ó, hogy ezen én miért nem lepődök meg.
 - Igeeen!! És totál bírnak titeket! Egy csomó dolgot kérdeztek...
 - Mint? - vágtam a nővérem a szavába.
 - Most akarom elmondani - fordult felém Delly. - Nem maradhatott el az "ugye tényleg nincs barátnőjük?" kérdés, meg a "milyen lányok jönnek be nekik?" dolog... - ecsetelte. Riker-rel összemosolyogtunk, majd ő határozottan bólintott egyet és elindult Vanessa felé aki éppen nagyon viháncolva és mosolyogva magyarázott valamiről a szüleinek, míg a bátyám félre nem hívta. Vanessa eddig is nagyon mosolygott, de amikor Riker befejezte a mondandóját, vigyorogva a szája elé kapta a kezét és ugrálva bólogatott. A tesóm visszajött, Vanessa pedig ugyanolyan arckifejezéssel elmondott mindent Laurának aki ezt egy hangos sikítással díjazta és mindketten felénk néztek. Riker kacsintott egyet, amitől szerintem szegény lánynak leállt a szíve.
 - Mit mondtál neki? - érdeklődtem, miután a Marano család bement a étkezőbe.
 - Megkérdeztem nem lenne-e kedve eljönni velem sétálni - felelte lazán. Bár nekem is ilyen könnyen menne! Beléptünk az étkezőbe ahol minden roskadásig volt kajával. Szétszéledtünk. Én Riker-t és Rocky-t követtem. Az előbbi meglátta Vanessát, és oda igyekezett, mi meg utána mentünk. - Szia Vanessa! - állt meg a háta mögött Rik. Vanessa lassan megfordult, és amikor meglátta Riker-t elvörösödve hebegett valami köszönésfélét.
 - Most mi van? Bocsi, de ezt meg kellett kérdeznem - szólt Vanessa.
 - Megmondom. Ők lekopnak - mutatott ránk - én pedig veled megyek - vette ki a lány kezéből a tányért és egy amolyan "el lehet menni"-t biccentve - természetesen nekünk címezte - megfogta Vanessa kezét és elsétáltak.
 - Itt aztán dúl a szerelem - vigyorgott utánuk Rocky. - Na gyere együnk valamit.