- Hahj! - trappol vissza Ry a nővéremhez.
- Ez érdekes! - állapítja meg Rydel.
- Felőlem úgy hívod, ahogy akarod, de jómagam puszta baromságnak nevezi - mondom full komoly fejjel, de a végére csak elröhögöm magam. Delly meg amolyan "nem felejtettem el, amit az előbb beszéltünk" fejjel nézett rám. Valamiért nagyon nem akarom megtudni, hogy mit akar csinálni. Ránéztem a folyosó falára függesztett órára, amin délután négy óra volt. Mikor ment el így az idő? És visszatérve Rydel-re... Hova tűnt? Az ajtó becsukva én meg a folyosón állok, egy szál bikiniben, mint valami... nos, mint én. Mert ez nem is én lennék. Beballagtam a szobámba. Helyesbítek, beballagtam volna, ha Vanessa nem zárta volna magukra az ajtót. Bekopoghatnák, de ahogy Ryland visításba csukló ordítását hallom, fölösleges megszakítanom ezt a kedves pillanatot. A falnak dőlve a földre csúsztam és tovább hallgattam az igazán...khm... érdekes hangokat. Kicsit elkalandoztam, mert lélekben már teljesen este felé jártam. Vajon mit akar Ross? Most összekötöm azzal, amit Rydel mondott és akkor abból az lesz, hogy Ross valami hülyeséget fog csinálni zakóban. Ez elgondolkodva viccesen néz ki.
Ezen akaratom ellenére is elkezdtem röhögni, amiből Rocky ideges és homokos trappolása zökkentett ki.
- Miért csak a fél papucsodat hordod? - nézek kissé pöszén Rocky után, mire megfordul.
- Miért ülsz a földön? - és visszakérdez. Mily merész tett egy félpapucsos embertől.
- Az egy hosszú és bonyolult történet és mo... - és Ryland visít. Rocky az arcára vezeti a "most már mindent értek" tekintetet. - Egyébként nem tudom mit csinálnak ezek ott bent, mert a méz pakolás leszedése nem lehet ennyire fájdalmas.
- Ryland-nél minden fájdalmas - mond valamit a törölközős, aki közben felszívódott. Úgy van! Hagyjatok itt ahányan vagytok, mert az olyan menő! Magamban kiabálok a többiekkel... Ez tuti nem normális dolog. A másik nem normális dolog, hogy csönd van és elültem a fenekem. Feltápászkodtam és nagy erővel az ajtónak rontottam, ami kinyílt és Ryland azt kiabálva, hogy "SZABADSÁG!" kirohant a szobából. Okéé... Ez tök normálatlan, most hogy így belegondolok.
- Kínait akarok enni - jelenti ki egyszerűen Vanessa.
- Afrika közepén? Kínait? Nem kaptál te napszúrást? - nevetek. Nem is az én nővérem lenne, ha nem jelentene ki ilyen hülyeségeket. - Amúgy felőlem menj, aztán keress - dőltem be az ágyba. Becsuktam a szemem és relaxáltam. Vagyis próbáltam, de valaki, Vanessa, akkora menetszéllel és hangzavarral viharzott ki, hogy szerintem még anyáék is hallották a parton.
Egy kicsit bealudhattam, mert egy kicsit ment már le a nap, mikor kinyitottam a szemem. Csak én lehetek az, aki egy nyaraláson alvással tölti az idejét. A szekrényhez léptem, igaz hogy kettőig nem láttam, és a fürdőruhám fölé vettem fel egy egyszerű nyári ruhát, majd leindultam az étterembe.
