-1.fejezet-

-Laura-

Ugyan aludtam az éjjel,de nem valami sokat,mivel annyira izgultam. A gépünk 8:25-kor indul,és most 6 óra van. Apu felrázott minket,hogy készülődjünk. Vanessa,mintha nem is ezen a bolygón járna. A reggel hatása miatt olyan,mint egy zombi,és még azt is elfelejtette,hogy ma indulunk. Nem is az én nővérem lenne. Még vagy háromszor átgondoltam,hogy mit viszek,nehogy itthon felejtsek valamit. 7:15-re kész is lettem. Ebben az időpontban,már akkora káosz volt a házba,hogy szó szerint egymást kerülgettük. Nagy nehezen kikászálódtunk a házból,és beszálltunk a kocsiba. Maximum 20 percre lakunk a reptértől,így hamar odaértünk. De ezalatt a 20 perc alatt sikerült leszívnunk anyáék agyát.
-Afrikába megyünk,Afrikába megyünk-dalolásztuk Vanessával,miközben megegyező irányba táncoltunk,ülve. Beérve a reptérre gyorsan leadtuk a csomagokat,és 10 perc múlva már a gépen is ültünk.
A repülő szó szerint tőlünk zengett,de az utastársainkat nem zavarta,vagy legalábbis nem nagyon érdekelte. Amikor elhallgattunk,akkor csak szimplán bealudtunk. A hosszadalmas odaút végén szinte lerohantam a repülőről, a nővérem meg utánam. Apuék meg csak nézték a két nem komplett gyereküket. A csomagjaink összevadászása után egyből a Hotelba mentünk. Két szobába rendeződtünk,amikben Anya-Apa, Vanessa-Én voltunk. A szobában egymást kerülgetve pakoltunk ki.
-Asszem otthon hagytam a...
-Hajvasalód?-nevetek,majd felmutatom mind a kettőnk hajformázó eszközét.
-Igen.-mosolyog,majd elveszi.
Csak pakoltunk,és pakoltunk,de a sok ruha egyszerűen nem akart elfogyni.
-Van még?-kérdi kissé fáradtan Vanessa a szekrény előtt ülve.
-Asszem...-dobálom a kisebb-nagyobb táskákat.-Nincs.-könnyebbülök meg,ahogy drága nővérem is,majd feláll és egy pacsival ismeri el kemény munkánkat.
-Gyertek le megyünk a partra!-lép be anya,mire mi csak vállat vonunk beleegyezés gyanánt. Gyorsan átöltözünk,ami még sem ment olyan gyorsan,mint reméltük.
-Laura?
-Igen Vanessa?
-Hova is tettük a bikiniket?-kérdezi a szekrény előtt állva.
-Asszem a...-lépek én is oda.
-IDE!-kiáltja el magát.
-Igen oda.-fogom a fülem.
Sikeresen felöltöztünk,majd lerohantunk az előtérbe,ahol apáék már vártak ránk. A nap hátra levő részét a parton töltöttük,majd visszamentünk átöltözni,mert bikiniben mégsem mehetünk vacsorázni.

-Ross-

-IRÁNY AFRIKA!-lép be üvöltve a szobámba Ellington.
-Hány óra van?-teszem a fejemre a párnám.
-7 óra 32 perc.-néz az órájára.
-Este?
-Igen Ross! Majd este ideállítok,hogy megyünk Afrikába,mikor reggel 8:25-kor indul a gép.-tapsol gúnyosan.
-Jól van na!-vágok hozzá egy párnát.
-Ross kelj már fel,mert itthon maradsz!-sétál el Riker az ajtóm előtt.
Nagy nehezen ráveszem magam,hogy felkeljek,de az is 20 percbe telik. Elvergődök a tegnap kikészített ruháimig,majd gyorsan elkészülődök. Kinézek az ablakon,amin keresztül a családot látom,ami lent vár rám. Lerohanok a lépcsőn,be a kocsiba és már indulunk is. A reptéren kivételesen minden gyorsan és könnyedén ment,pedig ez nem sűrű jelenség. Az útból nem sok mindenre emlékszem,mivel a fülhallgatómmal a fülemben aludtam. Rydel ébresztett fel,miután bemondták,hogy 10 perc múlva leszállunk.
Lehet,hogy hamar elszóltam magam a repteres dologgal,mert Rocky táskája valahogy elkeveredett a szállítás során. Ennek fényében az első utunk nem a partra vezetett,hanem a boltba ruha ügyben. Csak azt nem értem,hogy én minek kellek oda. Estére sikerült az elveszett holmik mennyiségének nagy részét visszavásárolni.
-Akkor most mindenki pakoljon ki,és lent találkozunk az étkezőben!-utasít minket anya.
Mindenki bevonult a szobájába,ami jelen esetben kettesével van megosztva. Én Rydel-lel vagyok egy szobában,míg Rocky Ell-el, Riker pedig Ryland-del,és természetesen alap dolog,hogy a szülők együtt. 1 óra alatt sikeresen kipakoltunk,majd viszonylag normálisan leballagtunk vacsorázni. Olyan király önkiszolgáló svédasztal féleség volt ott,hogy az valami eszméletlen. Épp a tányérommal a kezemben lépek arrébb,mikor Rocky meglök egy kicsit,én meg a mellettem álló csajra borítom az eddig összeszedett ételt.
-Úristen! Nagyon sajnálom!-kérek bocsánatot,mire rám néz. Azta egész...
-Semmi gond.-mosolyog.-Történnek véletlenek. És már feltalálták a mosógépet.-nevet,miközben szedi le magáról a tésztát.
-Öhm...Én egyébként Ross vagyok!-tűröm hátra haját,hogy az ne legyen még jobban olyan.
-Laura. Amúgy...
-Lau nem jössz?-rohan oda hozzá egy csaj.
-Egy pillanat,csak át kell öltöznöm. Mindjárt jövök.-mondja,majd elszalad.
-Te meg ki vagy?-fordul felém a lány.
-Ross. Amúgy honnan ismered Laurát?
-A nővére vagyok, Vanessa.-mutatkozik be.
-És mond csak Vanessa, a húgod mindig ilyen kedves?
-A legtöbbször.
-És...
-Megjöttem!-rohan oda hozzánk.
-Lányok gyertek!-kiabál egy nő,aki véleményem szerint az anyjuk lehet.
-Megyünk!-kiabál vissza Vanessa.
-Akkor remélem még összefutunk!-fordulok oda hozzá.-És tényleg ne haragudj az előbbiért!
-Semmi gond és...-de a nővére már húzza el.-34!-kiabál még vissza.
-Nem jössz öcsi?-jön oda hozzám Rik.
-De.-válaszolok egyszerűen,majd az asztalunk felé veszem az irányt. Vacsora után felmentünk a szobáinkba, de egészen addig azon gondolkoztam,mi lehet az a 34. Nem tudtam rájönni. Viszont egyszer csak megpillantottam az ajtó számunkat,35. Mi van,ha a 34 a szobaszáma? Lehet,hogy a mellettünk lévő szobában van?